Mount Kenya Chogoria route - Point John - Naro moru route - Hell's gate NP BalkánBivak | Délnyugati fal Kalauz | Nelion Kalauz 1 | Nelion Kalauz 2 | Nelion Kalauz 3 | Térkép Az utolsó település. Balról a második épület a Hotel. Rajta a felirat: "Under New Management" Elöl a kaja, hátul a slósz. (41 kg fejenként) BalkánBivak 3000 méteren. Hajnal 3200 m-en (RoadHead) Nithi Falls (RoadHead) Giccsparádé Táborhely 4300 méteren Táborhely 4300 méteren Minto's hut - Austrian hut A Nelion és az alaptábor (4800 m) Point John (4883m) A Point John csúcsán Félúton a Nelionon Teleki völgy A Hell's Gate nemzeti park és a Fisher's Tower Kirándulás dátuma 2004. február 6 - 20 Budapest - Chogoria (1500 m) Zúzzuk szét a világ legkeményebbnek tartott jegét! Irány az egyenlítő... Az indulás előtt 2 hónappal beszerezzük a szükséges védőoltásokat (Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ), majd nekivágtunk. A problémák Ferihegyen kezdődtek, ahol mérleg 20 kiló túlsúlyt mutatott. Mivel ez 160 000 forintba fájt volna, inkább az átcsoportosítás mellett döntöttünk. Nem gyengén felöltöztünk és kézipoggyászainkat teleszórtuk vasakkal. Elindultunk. Ennél nagyobb öröm csak akkor ért minket, amikor Nairobi-ban sértetlen zsákjainkban megtaláltuk gázpalackjainkat. A „vízum” (50 USD/fő) kifizetése után kilépve a reptérről, feketék hada próbált valamilyen szolgáltatást értékesíteni nekünk. Hosszú alku után megállapodtunk Haleluya-val hogy elvisz minket 10000 shillingért (30 000 ft) a kétszázötven kilométerre Chogoria-ba, utunk kiinduló pontjára. Boldogok voltunk. Ilyen simán még egy túránk sem sikerült. Ám az autó hirtelen megállt Nairobi nyomornegyedében és Haleluya megkért, hogy adjunk neki előre ötezer shillinget (a teljes összeg felét), és szálljunk át egy másik „autóba”. Sok választás nem lévén megtettük. Újdonsült sofőrünk 100 méter után megállt és megkért, hogy fizessük ki előre a benzint és az olajat (ezen autók olajfogyasztása jelentős). Kifizettük, és végre elhagytuk nairobit. 10 perc folyamatos haladás után a gépjármű csomagtartó fedele önmagától kinyílt és mivel többé nem sikerült visszazárni, a maradék négy órát csomagjainkkal ölünkben tettük meg, hallgatva, hogy a hegyre vezető nélkül nem lehet felmenni. Az utolsó 4 kilométeren sofőrünk megpróbálta újra tárgyalni a reggel kialkudott árat, reménytelenül. Chogoria - Park Gate (3000 m) A Tranzit motel kertjében vertük fel sátrunkat (500 shilling), miközben a kertben az építkezéshez követ hordó Land Rover beborul az árokba. (A háttérben egy helyi lakos iszonyat dzsuvás öltönyben kötéllel gebe tehenet húz.) Reggel indulunk. (A következő vízvételi lehetőség 25 kilométerrel arrébb és 1600 méterrel magasabban van.) Elhagyjuk az utolsó települést ahol a teherhordónak és vezetőnek jelentkező helyi erőket elhajtjuk. Mit nekünk a fejenkénti 41 kiló súly, a táj gyönyörű és az őserdős környezetet lassan felváltják a bambuszerdők. Lassulunk. 50 méterenként megállunk. Megjelenik egy Land Rover és az mondják, hogy 2000-ért (plusz borravaló) felvisznek a tíz kilométerre lévő nemzeti park kapujához. Még kívül letáborozunk, a park őrével beszélgetve megtudjuk, hogy a NOKIA magyar. Legalábbis ők magyar telefont kérnek a boltba, ha Nokiát akarnak venni. (Kenyában mindenki beszél angolul, mivel angol gyarmat volt, és írásos nyelvük, valamint a számok csak angolul létezik) Arra a kérdésemre, hogy honnan tudnék telefonálni, elkísér egy tíz percre lévő semmi különös kőhöz, és azt mondja, hogy innen. És tényleg. (később bejelöltettük vele az összes telefonálási pontot a térképen) Park Gate - Road Head (3300 m) Reggel vigyorogva kifizettetik velünk a tegnapi parkbelépőt (15 USD a belépő 8 USD az éjszaka, ha sátrazol), hiába nem léptünk be. A pörkölt alap porba teszünk kolbászt és szalonnát, majd elindulunk a 6 kilométerre és 300 méterrel magasabbra lévő következő vízvételi helyre (RoadHead). Miután felértünk, rá kellett jönnünk, hogy ennyi súllyal lehetetlen lesz fölmászni a szikla lábához.. Más választásunk nem lévén, újragondoljuk élelmiszer szükségletünket („Már megint sok kaját hoztunk”), és kb a felét elosztogatjuk az amerikai csapat teherhordóinak, akik örülnek és megkérdezik, hogy biztos, hogy nem kell teherhordó? De igen és megállapodunk 1000 KSh-ba zsákonként. Mivel az itteni teherhordók rosszabbul néznek ki a mi hajléktalanainknál ; rutintalanul nem tömjük meg kis hátizsákjainkat. Szerencsétleneket nem akartuk megterhelni, nekünk az az öt kiló is óriási segítség. Road Head - Hall Tarns/Minto’s Hut (4300 m) Reggel szólnak, hogy induljunk el mert úgyis utolérnek. Hogyisne – gondoljuk – ti le mi fel. Inkább megyünk utánatok. Az első 100 szinten kiderül, hogy nem fogjuk tudni tartani a tempót, pedig ők az amerikaiak zsákjaira még a miénket is rátették. Megelőz minket a nap győztese. Hátán egy kb. 100 literes zsák (nem hátizsák) kender kötéllel rákötve a vállára. Jobb kezében egy 25 literes vizes hordó (1/4 - vízzel), bal kezében egy gerenda és a hátizsákra rákötve egy fehér kerek műanyag kerti asztal. Csodálatos tájakon haladva elérjük aznapi táborhelyünket: a Minto’s hüttét, (Lent a kaják átcsoportosítása előtt megkérdeztük, hogy tudunk-e enni valamit a Minto’s hüttében. Mindenki röhögött) amely egy zártszelvényből hegesztett keret bádoggal borítva. Átmenve a „hütte” fölötti kis nyergen csodálatos táborhelyet találtunk. Megkérdezzük teherhordónkat, hogy holnap számíthatunk e rá. Mondják persze, de ők pont az ellenkező irányba mennek. Ha elindulunk korán akkor ő még sötétedés előtt visszaér a csoporthoz. Megalkudunk zsákonként 750 ksh-ra. Hall Tarns/Minto’s Hut - Austrian hut/Top hut (4800 m) 3 óra alatt felérünk a 4800 méteren lévő alaptáborba (Austrian hut (Top hut) A hőmérséklet itt 0 és -5 °C között ingadozik). Útközben látható a tavaly a gerincnek ütközött repülőgép roncsa. Sátorverés után még felsétálunk a Lennana-ra (4985 m). Point john (4883 m) Reggel korán elindulunk bemelegítő túránkra a Point Jonh-ra. Célunk, hogy a csúcsról benézzünk a Nelion és Batian falára, hogy szemügyre vehessük a jég állapotát. Átkelünk a Lewis gleccseren (hágóvas reggel még nem kell de visszafelé nélküle nehéz lemászni a vizes gleccserről) és 1 óra alatt elérjük a beszállást, amely a Point John legszélesebb kuloárjának alján található (mivel ez az ereszkedő út is egyben, a második kötélhosszban ki kell derülnie, hogy jó úton járunk e vagy sem) Az út (SouthEast gully) 7 kötélhosszas III-as. Az út egyenletesen nehéz és nincs kinittelve. Felérve a csúcsra, megdöbbentő látványban van részünk. Nincs jég. Sem az Ice window útban sem a gyémánt kuloárban. Egy centi sincs. Módosul a terv: Neilon normál út Nelion Reggel 9 kor szállunk be a normál útba. A beszállást könnyű megtalálni, utána az út vonalvezetése egyértelmű. 3 óra alatt elérjük az út felét. Itt egy bádogból ácsolt kb. kétszemélyes bivak található. Itt könnyű eltévedni, mert az út nem arra megy amerre gondolnánk, és mivel sokan eltévedtek erre, a rossz út tele van kötélgyűrűkkel és hevederekkel. Szóval itt a bádogház feletti gerincről le kell ereszkedni szintben kb. 10 métert és utána folytatni felfelé az utat. Ám ekkor kitört a hóvihar, ami nem lett volna baj, ha nem hagyjuk lenn a falban a hátizsákjainkat, amelyben a bivakzsák, kabát és meleg ruhák voltak találhatók. Vissza kell fordulnunk. A felmelegedett falon azonnal megolvad a hó és patakokban folyik a víz mindenütt, melyet a kötél egyenest a nadrágunkba vezet. Teljesen átázunk mire elérjük hátizsákjainkat. Leereszkedünk. Hazafelé még a gleccseren beszakadok, és belelépek egy combig érő „pocsolyába”. (Tanulság: sose gondoljuk, hogy akármilyen idő lesz is elérjük a csúcsot és még visszaérünk a zsákokhoz.) Várakozás... Másnap folyamatosan esik a hó és miközben bakancsomat gázfőzővel szárítom, megkérdezi a ranger, hogy jól vagyunk-e és nincs szükségünk valamire. (Az Austrian hut-be mindig van egy, két ranger akik háromnaponta váltják egymást. Ők látják el a hegyimentők feladatait, és akik pénzért beszállnak a kötél éles végébe). Mi azt mondjuk, hogy tojásra van szükségünk. Azt mondja, azt nem tud szerezni. Ám este hatkor kopognak a sátron. Résnyire kinyitom az ajtót és egy kézben két tojást látok. Megvesszük mindkettőt darabonként 100 schillingért (300 Ft.). Az este 4800-on rántottát eszünk. Top hut - Met station(3000 m) A következő nap reggelén is esik a hó. Már tudjuk, hogy a Nelion nem lesz meg. Összepakolunk és elindulunk lefelé. A táj gyönyörű, a hó átvált esővé. De végre egyszer nem azon az úton megyünk vissza ahonnan jöttünk. Ráadásul a chogoria route – amerről jöttünk – és a Naro Moru route – amerre megyünk – növényzete teljesen eltérő. Mintha két különböző helyen lévő hegy lenne. Estére érjük el a 3000 méteren lévő Met station-t, ahol levesszük bakancsainkat és a dús fűben mezítláb mászkálunk. Tegnap még kövek között, hóviharban aludtunk ma pedig már + 10 fokban, dús fűben. Találkozunk a hegyen megismert hegyi vezetővel és megbeszéljük vele, hogy elvisz minket 13000 Ksh –ért a Naivasa tóhoz. Met station - Lake Naivasa Másnap lesétálunk a nemzeti park kapujához és beszállunk az átalakított Suzuki samuraj dzsipbe. Naro Moru-ban veszünk kenyeret a Total kútnál, és mikor kijövünk az autó sehol. Ott áll két fehér ember a bódéváros közepén, mikor megjelenik a Samulel a kísérőnk. Kissé emelt hangon megkérdezzük tőle, hogy hol az autó és a cuccunk? Nem kell izgulni – válaszolja – csak elment elintézni valamit. Addig együnk egyet. Beülünk az egyik bódéba és samosa-t eszünk, mialatt kikérdezi, hogy mit vettünk a Total kútnál, majd elmegy és beszedi a jutalékot. Az autó megjelenik és elindulunk a Naivasa tó felé. Utak errefelé nem nagyon vannak, így átvágunk a szavannán. Jobb, mint egy szafari. Látunk kafferbivalyokat, majmokat, zebrákat, gazellákat. Eleinte még megkérjük őket, hogy álljunk meg egy fényképre, de később már nem. Ugyanis minden egyes kilométer megtétele után megállhatnánk, annyi itt a vadon élő állat. Néhány óra alatt elérjük a betonutat, ahol egy beláthatatlan kanyarban a két tank egymást - két sávot elfoglalva – előzi. Satufék. Megyünk tovább mindenhol csövön. Ez felfelé nem zavaró de lefelé egy kicsit igen. Pláne, hogy a sofőr állandóan benyúl a kesztyűtartóba és kivesz onnan kis botocskákat amit folyamatosan rágcsál... Estére érkezünk meg a Fisherman’s kempingbe. Felverjük a sátrat (csak mi vagyunk az egész kempingben) és 10 nap után megfürdünk. Másnap mosunk, „csónakot” bérlünk és elmegyünk hipolesre (víziló). Látunk is egyet. Aztán biciklivel kimegyünk a bódéváros piacára ahol 2 mangót, és egy ananászt veszünk 30 Ksh-ért. Hell's Gate Nemzeti Park Másnap korán reggel elbiciklizünk a Hells Gate nemzeti parkba. 6-ra (nyitásra) oda is érünk. Célunk, hogy megmásszuk a Fisher towert, ám mivel annyi zebrát, gazellát, vaddisznót és kafferbivalyt látunk, tervünket módosítjuk és elkezdjük becserkészni a zebrákat, hogy minél közelebbről fényképezhessük le őket. Három órán át követjük őket, mire elvezetnek arra a helyre, ahol van víz. Itt aztán mindenfajta állatot láthattunk. Visszamegyünk a toronyhoz, hogy megmásszuk. Azt mondják V-ös a legkönnyebb rajta. Nekünk nem sikerül. Nincs elég friend-ünk és csak párhuzamos repedések vannak rajta. Az eső elkezd esni és elindulunk haza. Felhasznált irodalom Andrew Wielochowsky: Mount kenya Map and Guide (1:50 000-es térkép a hátán információkkal a hegyről) Beszerezhető: www.EWPNet.com Cameron M Burns Kilimanjaro and Mount Kenya A Climbing and Trecking Guide. Beszerezhető: www.Amazon.com Falrajzok: www.EWPNet.com BalkánBivak | Délnyugati fal Kalauz | Nelion Kalauz 1 | Nelion Kalauz 2 | Nelion Kalauz 3 | Térkép BalkánBivak | Email | Ez az oldal megtalálható a http://www.balkanbivak.hu/2004-02-12_mtkenya.htm webhelyen Utolsó módosítás: 2005. január 10.