 |
| A Langkofeleck 650 méteres fala |
|
 |
| Az első pár kötélhossz |
|
 |
| 17. kötélhossz (Scharte) |
|
 |
| 18. kötélhossz, a gerinc |
|
 |
| A csúcs |
|
|
| Mászás dátuma |
| 2007. augusztus 4. |
| Langkofeleck - Rampenführe |
|
A Langkofeleck a Langkofel csoport 3081 méter magas csúcsa. A
kb. 19 kötélhosszas 650 méteres "Rampenführe" út zömében III-as, 2-3 IV
mínuszos betéttel és a tetején egy IV-es kötélhosszal. |
| Megközelítés - Beszállás |
Budapesttől a autóval Sellajoch házig (Passo Sella alatt
párszáz méterrel) kell menünk. (Budapestről kb. 850 km és 9 óra.) A
megközelítést lásd a
Sas Pordoi útleírásnál.
Aludni a Sas Pordoi alatt lévő rejtett parkolókban lehet. Ez
igazán fejedelmi: asztal székkel és víz is található a közelben. A
hőmérséklet augusztus 4-én és ötödikén plusz 3,5-5,5 C fok volt.
A beszállás könnyen megtalálható, és Sellajoch háztól (2176 m)
egy kb. óra gyaloglással elérhető. (A SellaJoch házig kocsival
mehetünk. A falrajz fényképe a háztól készült, úgyhogy biztos meg
fogja találni a beszállást) |
| Útleírás |
|
Szép út 1-2 bent felejtett régi szöggel. Az út vonalvezetése végig
egyértelmű, kivéve a scharte alatt 5 kötélhosszal. Itt a szög után
öt méterrel el kell menni balra. Ezt írja is a kalauz, tudtuk is,
mégis túltoltuk. Így az út vége előtt 5 kötélhosszal eltévedtünk.
Visszamászni nem volt kedvünk úgyhogy kinyomtuk a "diretissimát",
ami végig II-es, III-as omlós, törmelékes kőzeten de pont a
Scahrte-hoz vezetett. (nézd meg a
falrazot.)
A scharte után fel kell mászni a gerincre, majd egy III-as több mint
50 méteres úton le a gerincen a kulcshely, azaz az utolsó kötélhossz
beszállásához.
Az utolsó kötélhossz nem egyszerű. Nem kell bemászni a kéménybe,
hanem ha szembe állunk vele akkor a bal falán kell elindulni egy
függőleges, fekete színű repedésen felfelé. A repedésben folyik a
víz. (A kémény jobb oldali falán van egy belógatott fix kötél, de az
ne tévesszen meg senkit, mert nem arra kell menni. Azt valószínűleg
a kieső másodmászóknak lógatták be)
A fekete repedés vége után be kell mászni a kéménybe, majd addig
kell benne felfelé mászni, amíg el nem érünk egy régi szöget. Ekkor
ki kell mászni a kéményből (ha szembe állunk a fallal akkor jobbra)
és utána már egyszerű lesz az út a végéig.
Nekünk ez az utolsó kötélhossz nehéz volt. Nem tudom, hogy
azért-e mert mezei túrabakancsban másztunk, vagy azért, mert
már fáradtak voltunk, de mindenképpen nehéznek bizonyult. Az elöl
mászó hátizsákkal meg se próbálta, a másodmászónak két hátizsákkal
pedig nem ment ment. Maradt a mászás, zsákhúzás módszer... |
| Lejövet |
|
Horror. Talán így tudnám legrövidebben jellemezni. Nem beszélünk egy
kukkot se németül, így nem tudtuk használni a német nyelvű kalauzt.
Még mielőtt elindultunk volna megkértem egy kollegát, hogy fordítsa
le a szöveget így szerencsére emlékeztem, hogy nem a logikus úton
kell lejönni. Egyszer sem tévedtünk el, és így tartott a lejövet
5! órán keresztül. A gleccseren ereszkedés után a kötél lehúzása
közben elindítottunk egy kőhullást, ami szétzúzta a kezem. De ez már
csak a hab volt a tortán.
A lejövet megkerüli az egész Langkofeleck-et, és nem megy le az
út a völgybe. Helyette sziklákon kell végig traverzálni (föl, le,
föl, le, ...) egészen a Toni-Demetz hütte-ig. Kötél elővesz, kötél
eltesz. Mászás felfelé, majd ereszkedés lefelé majd egy kis via
ferrata betét... A Toni-Demetz háztól már csak egy-másfél órás séta
a Sellajoch haus... |
| Felhasznált irodalom: |
| Mauro Bernardi:
Klettern in Gröden DOLOMITEN. ISBN:88-87272-21-2 (110-as számú út a
könyvben) |
|
Falrajz |
|
