Jó néhány éve jártunk már Hohe Wand-on. Már tél volt és az
egész hegy ködbe burkolódzott. Akkor egy skiccelt falrajzzal jöttünk
(mert akkor még nem volt az interneten semmi infó...), de a köd miatt
nem találtuk meg a beszállást. Kerestük egy darabig, aztán azt mondtuk:
Pokolba a kalauzzal, másszunk valamit. Bohóckodtunk, aztán az lett a
vége az egésznek, hogy beleereszkedtünk egy 50 méteres áthajlásba.
Szerencsére a kötél legvégénél találtunk egy nittet, amihez oda tudtam
lengeni és kikötni magam, és így megúsztuk a felpruszikolást.
Akkortájt még 8-assal ereszkedtünk, és választó karabinert kötöttünk
a nyolcas fölé, hogy szétválassza a kötelet. Az meg persze úgy
összegabalyodott, hogy teljesen rászorult a nyolcasra. Se föl, se le. A
haverom egy darabig lógott az 50 méteres áthajlásban, aztán vagy fél óra
alatt végül is megoldotta a problémát. Szumma szummárum ritka egy sz*r
mászás volt. El is határoztuk, hogy ide soha többet nem jövünk…
Aztán lett egy szabad hétvégi napunk és bevillant, hogy Hohe wand közel
van. Egy 1 napos mászásra pont megfelelő. Felmentem az internetre és
találtam egy utat, ami V-ös, 150m hosszú, és a beszállásnál emléktábla
található. Zsír. Így óriás ködben is meg fogjuk találni a beszállást. |
Felérvén a csúcsra jobbra kell fordulnunk és addig kell mennünk,
amíg el nem érünk egy turista házat. innen lefelé, a völgy felé kell
indulni majd kb. 100 méter múlva balra a sárga ösvényen
lesétálhatunk a parkolóig. Az egész nem több mint 30 perc. Lefelé
jövet érdemes megfigyelni, hogy milyen nyomot hagytak a sziklába
egykoron a kocsik nyomai!
Hohe Wand nagy csalódás volt, ezúttal pozitív
értelemben. Bár sokan voltunk, (utánunk vagy négy parti indult el)
de a hely gyönyörű. Csak egy-két siklóernyős zavarja meg néha-néha a
kilátást. Egyszer mindenképp érdemes kimenni mászni! |