Ami még nagyon szép a tavaszi illetve őszi Horvátországban, hogy nincsenek mászók a Nemzeti Parkban. Ilyenkor azt mászik az ember amit csak akar. Nincs sorban állás, nem másznak be alánk és nekünk sem kell várnunk arra, hogy kimásszanak fölülünk. Amikor legutoljára kint jártunk egy mászóval sem találkoztunk. (Igaz esett az eső, de másnap sem volt 10-nél több party a parkban.) Bezzeg a japán turistákat nem zavarta az eső. Ernyő alól villantak a vakuk, de az idegen vezető sípszavára elhagyták a parkot...

Mire beszálltunk persze elkezdett esni az eső. Nem baj mondtuk, mert úgy nézett ki, hogy a kakás részek pont egy áthajlás alá esnek, így nem lesznek vizesek. A többi meg reméljük megy vizesen is. Így is történt. A nehéz részek szárazak voltak, és mire túljutottunk rajtuk elállt az eső, és a szél pillanatok alatt leszárította a falat.

A tetejéről beleereszkedtünk a patakba, de úgy láttuk, hogy egy ereszkedés után le is sétálhattunk volna.