Yosemite - Half Dome (Via Ferrata)
Via Ferrata a Yosemite völgyben
Yosemite - Half Dome - Via ferrrata
A Half Dome impozáns észak-nyugati fala
Yosemite - Half Dome - Via ferrrata
A Half Dome sapkája
Yosemite - Half Dome - Via ferrrata
A Half Dome-ra vezető kötélpálya (A függőleges fehér csik a fal jobb oldalán)
Yosemite - Half Dome - Via ferrrata
A kötélpálya fentről
Yosemite - Half Dome - Via ferrrata
A kötélpálya lentről
Yosemite - Half Dome - Via ferrrata
A Half Dome csúcsán
Yosemite - Half Dome - Via ferrrata
A Half Dome hátulról
Mászás dátuma
2008. április 24.
Kővári Attila
Half Dome (2693 m, via ferrata)
Úgy adta a sors, hogy kimentem az Egyesült Államokba egy MVP Summit nevű rendezvényre. Seattle-be kellett mennem de onnan a Yosemite Nemzeti Park csak pár óra repülés. Menjünk le, ha már úgy is ott vagyunk. Józsival elhatároztuk, hogy megnézzük a  Yosemite Nemzeti Parkot. Semmi mászás, csak kirándulás

Miután kiértünk vettem két kalauzt (egy nagyfalast és egy szabadmászóst), hogy "ha majd egyszer erre járunk", akkor tudjam, hogy milyen utak vannak a környéken, hol vannak a beszállások. Engem leginkább a Half Dome érdekelt, mert miután megláttam az El Captaint tudtam, hogy az esélytelen. Persze ettől függetlenül megkerestem egy két klasszikus út beszállását, beszéltem egy két mászóval. De inkább csak azért mert érdekelt, nem azért, hogy egyszer majd megmásszam.

Utolsó napunkat töltöttük a Parkban. Már megnéztünk minden vízesést, bejártunk minden turistautat. Egy kivételével: Nem láttuk még a Vernal és a Nevada vízeséseket. Felsétáltunk hozzá és látok egy táblát, hogy Half Dome balra. Dél körül járt, a sok kirándulástól jó erőben voltam és úgy gondoltam, hogy megpróbálom. Nem volt nálam semmi de tudtam, hogy sötétbe is vissza tudok sétálni. Csak az idegesített, hogy Józsi nem tudott a tervemről, és nem tudta, hogy elindultam a Half Dome-ra

Tudtam, hogy a Half Dome-ra vezet fel láncos út, de azt is tudtam, hogy azt télire beszedik. Persze ahogy így sétáltam elgondolkodtam, hogy hogyan szerelnek le 200 méter láncot? Á mondom ez kamu. Tuti, hogy nem szedik le csak azt mondják. 200 méter lánc leszedése nem kis piskóta.

A Half Dome talpához vezető turista út szép. Persze nem vetekszik a vízesések látványával, de itt legalább csend van. Érezni a természet illatát és hallani hangját. És ezen az úton senki sem jár. (Legalábbis áprilisban)

Mikor elértem a turistaút végére (a Half Dome talpához), akkor láttam, hogy ahhoz, hogy felmenjek a Half Dome-ra, előbb át kell mennem egy hómezőn. Messziről durvának nézett ki, de közelről már nem volt olyan ijesztő. Persze megcsúszni nem kéne, mert az ember belecsúszik az északnyugati falba, de majd vigyázok.

Felértem a hómező tetejére és megláttam a drótköteleket. Ott lógtak a falon. Tényleg nem szedték le, de a köztes tartókat és a lépéseket igen. A drótkötél csak úgy fityegett a falon. De ott vannak és még a fal sem jeges. (Ettől korábban tartottam)

Elindulok, bár félek, mert nincs jó idő. (Az út elején tábla figyelmeztet, hogy havonta egyszer belecsap a villám a drótkötelekbe.) Kicsit zavar, hogy csak úgy fityegnek a drótkötelek, de haladok felfelé. Elérek az első olyan párcentis párkányra ahol neki tudok dőlni a falnak. Pihenek egy kicsit és közben eszembe jut az utolsó via ferratás élményem, amikor annyira elfáradtam, hogy azon gondolkodtam, hogy lefelé beleugrok a drótkötélbe, így legalább 2 métert nem kell másznom. Most ez nem fog menni mert nem vagyok bekötve...

Tovább indulok és pár perc múlva felérek a csúcsra. Néhány csúcsfotó, aztán megmarkolom a drótkötelet és elkezdek lemászni. Maradnék még, de félek, hogy kitör a vihar.

Adatok és irodalom
BalkánBivak | Email |
Ez az oldal megtalálható a http://www.balkanbivak.hu/2008-01-11_Tamar.htm webhelyen
Utolsó módosítás: 2008. január 29.